Napi állatságok

Ki ne emlékezne Lassie-re, aki hazatér otthonába, vagy Babe-ra, az aranyos kismalacra, és más hollywoodi karakterekre és szerepekre, melyeknek megtestesítői az állatok. A házi kedvencek, és egyéb állatok a 20. század elejétől kezdtek megjelenni a filmvásznon, ami várható, és elkerülhetetlen volt, hiszen az emberek életében nap mint nap jelen vannak.

Azok a filmek, melyeknek szereplői állatok, arra hívják fel a figyelmünket, hogy ezek a csodálatos lények megmutatják mennyire hűségesek és elkötelezettek tudnak lenni. Vannak olyan szerepek, ahol az állatok a gonoszság megtestesítői, de mégis a legtöbb filmbeli jelenet arról szól, hogy milyen nagyon fontos az ember, és az állat között kialakult barátság, amivel együtt bármit átvészelnek.

Filmhősök voltak kutyák, lovak, malacok, patkányok, delfinek, farkasok, bálnák... Ezekről rengeteg információt találhatunk az interneten.

Talán mindközül a leghíresebb Lassie, skót juhászkutya, a Lassie hazatér című film főszereplője. Lassie karaktere a mai napig él. Lassie először 1938-ban Eric Knight történetében jelent meg, melyet a Saturday Evening Postnak írt. Az újságírói történet alapján, amely arról szól, hogy egy kutya hosszú utat tesz meg mire visszatalál gazdájához, könyvet készítettek Lassie hazatér címmel, majd rádiójátékot, valamint több filmet és TV sorozatot. Érdekes, hogy az első Lassie-t egy kan kutya játszotta, akinek az igazi neve Pal volt, és véletlenül került a filmbe. Ő egy dublőr volt a vízi jelenetekben. Amikor a Sacramento-folyó kiöntött, és elöntötte egész Észak-Kaliforniát a producerek úgy döntöttek, hogy dublőrt fognak igénybe venni. Pal messze az elvárásokon felül teljesített, ezért rábízták a főszerepet. Az MGM stúdió vezérigazgatója azt mondta: "A vízbe Pal ment be, és Lassie jött ki."

Az eredeti Lassie 1940-től 1958-ig élt, és leszármazottjai szintén az ő "színészi" nyomdokaiban járnak, filmekben, és TV sorozatokban szerepelnek.

Skippy, színész nevén Asta, foxterrier a Tin Man című filmsorozat főszereplője. Az első nagysikerű filmje után "felvette" az Asta művésznevet, és így maradt meg az emlékezetben. Sikerének csúcsán Asta 200 dollárt keresett hetente, miközben trénerei csak 60 dollárt kaptak. Pozitív megjelenésének köszönhetően, a terrier népszerűsége hihetetlenül megnőtt. Szerepet kapott egy krimi-vígjátékban is, amely Dashiell Hammett 1934-ben írt története alapján készült, habár az író elképzelése egy schnauzer volt, nem pedig terrier. Ebben a vígjátékban a kutya együtt játszott William Powell, és Myrna Loy színészekkel, akiknek nem engedték meg, hogy barátkozzanak vele, mert a tréner úgy gondolta, hogy rontja a kutya koncentrációját. Asta egyszer meg is harapta Myrnát a felvétel során. Szerepelt az 1937-es The Awful Truth, 1938-as Bringing up Baby, és az 1939-es Topper Takes a Trip című filmekben.

Babe malacka Hollywood élő és rajzfilmfigurája. Az élő karaktert 48 malac testesítette meg. Ahogy nőttek a malackák, úgy cserélődtek, és ért véget filmbeli szereplésük. A sminkes minden malacra ugyanolyan parókát és szemöldököt rakott, és a számítógép csodájának köszönhetően megcsinálták, hogy a malacok pofija úgy mozogjon, mintha beszélnének. Babe 1995-ben Babe a bátor kismalac ausztrál filmben szerepelt először, amely Dick King-Smith gyermekregénye alapján készült. A történet szerint a kismalac egy farmon nőtt fel, és erővel pásztor kutya akart lenni. A film készítése közben 56 trénert foglalkoztattak, akik több, mint 1000 állattal dolgoztak már együtt. A fő tréner Karl Lewis Miller volt, aki a filmben azt az embert alakítja, aki három malacot vásárol.

Fury, a kanca a Fekete szépség című film, és a Fury TV sorozat főszereplője, ahonnan művésznevét is kapta, állítólag a színészkedéssel 5000 dollárt keresett hetente, és 250 000 dollárra volt biztosítva. A lovak életéről szóló film alapjául,  Anna Sewell ugyanazon nevű regénye szolgált, melyet 1877-ben írt azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a dolgozó állatok nehéz életére. A film 1946-ban készült el, és a fekete szépség egy Highland Dale nevű amerikai hátas, verseny kanca volt. 1943 március 4.-én született, és egészen a 60-as évekig szerepelt a tv-ben.

Már 18 hónapos korában ki volt képezve. Tudott hullát játszani, nevetni, és sírni, amikor a rendező azt megkövetelte, sikeresen kioldotta a csomókat is. Volt egy hátrányos tulajdonsága, mégpedig az, hogy rögtön fürdés után meghempergett a sárban. 1972-ben halt meg öregségben.

Szintén érdekes története van Hutch-nak, a bordeauxi dognak, akinek a valódi neve Beasley. Az Egyik kopó, másik eb (Turner & Hooch) című filmben a két főszerepből az egyik az övé. A filmben Tom Hanks egy nyomozó, és egy gyilkosságot próbál kivizsgálni, amikor az áldozat kutyája mellé szegődik. Beasley 1978-ban született, és Hooch volt az egyetlen filmszerepe. Fantasztikus volt, és minden szerepben tökéletesen teljesített, a nyomozó életét alapjaiban változtatta meg, aki őt befogadta, mindazonáltal, hogy túlzottan tisztaságmániás és fontoskodó volt. Hooch, a sörivó kutya fenekestül felforgatta a nyomozó házát. Azonban, segítségével a nyomozónak sikerül megoldania a gyilkossági ügyet, munkahelyén előléptették, és feleségül vette a kutyát ellátó állatorvosnőt.

2006-ban az Oscar-díj átadáson Tom Hanks nyilvánosan köszönetet mondott Hooch-nak.